Hirtelen jott szerelem

I.

-Mit kell tennem, hogy a tiéd lehessek? – kérdezte aznap már másodszorra.

Több, mint bosszantó, ahogy viselkedett. Igazi levakarhatatlan kolonc. Nagy, ártatlan szemekkel áll velem szemben, és csak pislog. A többiek persze nevetve otthagynak vele kettesben. Egyszer Yoon azt mondta, hogy szeretne ő is énekes lenni, hogy rá is annyi csaj ragadjon, mint rám.

-Semmit, hagyj békén. – kerültem ki mogorván.

A kantin felé indultam, ő pedig elrohant mellettem. Mire beléptem a kantinba, ő már ott várt rám. Yoon és Min-hyuk várakozva nézték, hogy mit reagálok. Kávé az aszalon, mellette két zacskó cukor, és egy kis tejszín. Pont ahogy szeretem. A bögre előtt egy tányéron fánk, mellette újság.

-Almás sütemény van? – néztem fel rá, amikor leültem a srácok mellé.

Rohan, sütit hoz. Eltolom a fánkot, és nézem a süteményt.

-Mivel egyem? – szólalok meg.

Rohan, villát hoz.

-Szalvéta. – mondom.

Min nevetve az újságába mélyed, én pedig enni kezdek. Érzem, hogy az arcom egyre vörösebb lesz. Persze mindenki ilyenkor jön ebédelni. Az egész kantin minket bámul.

-Ezt miért csinálja? – csusszan közelebb Yoon.

Vállat vonok, és a pihegő lány felé sandítok. Fekete, hullámos haja pár helyen már kiszabadult a hajcsatból, és ziláltan mered az ég felé.

-Azt gondolja, ha körbeugrál, majd járni fogok vele. Pedig semmi ilyesmit nem mondtam neki. Kinek kéne egy olyan nő, aki úgy viselkedik, mint egy szolga?

-Nekem. Cserélhetnénk. Az enyém túl makacs. Folyton ellenkezik. – nevetett.

Este lesétáltam a parkolóba. Ahogy kiléptem az ajtón, rögtön körülnéztem. Nem kellett sokat keresni. A bejárat közelében ült, a fal tövében, a telefonjával babrált. Jöttömre felkapta a fejét, majd felugrott.

Minden este itt volt, minden este jó éjt kívánt, és mindig egy szó nélkül otthagytam.

Kivéve ma este. Fejemben víszhangzott Jung-Min bíztatása, hogy legalább egy éjszakára adjam meg neki, amit akar. Hiszen már egy éve, hogy szakítottam Sandra-val.

Elfordultam, a szinte teljesen üres parkolót figyeltem. Az én kocsim kivételével még három kocsi állt a hideg betonoszlopok között. A fejem feletti neon fénye alig észrevehetően vibrált.

-Mi tetszik bennem neked annyira, hogy így megalázd magad? – szólaltam meg.

-Nem tudom. – válaszolt pillanatnyi habozás után. – De az biztos, hogy nekem ez nem megalázó. Mindent megteszek, hogy elérjelek. MUSZÁJ, hogy a tiéd legyek.

Valahol fenn, az utcán szirénázó autó haladt végig az utcán. Ahogy elindultam, a cipőim hangosan kopogni kezdtek. Ő nem mozdult, továbbra is a falnak támaszkodva állt. Megtorpantam, és hátranéztem rá. Arcán kissé szomorkás mosoly.

-Jó éjt oppa. – mondta.

Csupán a fejemmel intettem neki, hogy jöjjön. Csodálkozva kikerekedtek a szemei, felkapta a táskáját a földről, és rohant hozzám.

II.

A nappalimban ültünk. Feszengve mocorgott a kanapén, és próbálta nem bámulni a berendezést. Nem mintha lett volna mit bámulni. A lakásom olyan volt, amilyen én magam is. Magányos, üres. Bútorok, semmi kép, virág vagy festmény. Könyvek, cd-k és bútorok.

-Mennyire akarsz? – kérdeztem.

-Nagyon. – mondta sietve. Izgatottan előrébb csusszant a bőrkanapén. Mikor elkezdett követni, elmondta amit gondolt. Szerinte mi egymásnak lettünk teremtve, ő érzi ezt. Egyszerűen bolond volt. De szép is. Még farmerban is látszódott, hogy milyen hosszú, formás lábai vannak.

-Ma este itt maradhatsz. De ez csak szex, semmi más. Reggel öltözöl és elmész. Senkinek nem szólsz róla, és nem cirkuszolsz.

Bólintott.

-Nekem az is megfelel, csak veled lehessek. – Arcán boldog mosoly.

Hátradőltem, és kortyoltam az italomból.

-A fürdőben van köntös és törölköző. – szólaltam meg végül, és kibámultam az ablakon.

Azon az éjjelen azonban még az éjszakai Szöul képe sem tudta kiverni a fejemből a lányt. Amíg benn volt és zuhanyzott legalább ezerszer meggondoltam magam. Mikor kinyílt az ajtó, és megláttam őt, az összes bizonytalanságom eltűnt. A rövid, fehér fürdőköntös alól előbukkanó barna, formás lábak, karcsú nyak és az örvénylő göndör tincsek mintha elvarázsoltak volna. Már csak azon kellett aggódnom, hogy minél kevesebbet csalódjon bennem.

Zuhanyzás után kinyitottam az ajtót, és a hálószoba felé indultam. Visszaalakultam azzá a tinifiúvá, aki régen voltam. Aki szorongva készülődik az első alkalomra. Ez csak szex, ezt kántáltam magamban. Még sosem volt egyéjszakás kalandom, még sosem voltam olyannal, akit nem is ismertem. Bár ő mindent tudott rólam, én semmit nem tudtam róla. Csak azt, hogy szeret. Ahogy beléptem a szobába, megtorpantam a küszöbön.

Csak egy törölköző volt a derekamra tekerve, semmi más. Nem voltam szép látvány, de azt akartam, hogy lássa a valóságot, hogy miért csinál magából bolondot. A súlyfelesleg, a béna, bepárásodott szemüveg.

Az ablaknál állt, fázósan összehúzta magát és bámult kifelé. Jöttömre megfordult, nézett, és mosolygott. Gyengéd mosoly volt, semmi bizonytalanság. Az ágy felé indult, és ledobta magáról a köntöst. Egész végig a szemembe nézett, ahogy lassan az ágy közepére ült. A testemben azonnal zubogni kezdett a vér, és levettem a szemüvegemet.

Ő volt az egyetlen nő, aki elájult a szex végén.

III.

Másnap reggel a stúdióban a fiúknak semmit nem árultam el az esetből. Csupán mikor magam maradtam, akkor mertem rá gondolni. Min mindig azzal ugrat, hogy igazi magányos farkas vagyok. Más, mint a színpadon. Sosem szeretek meg senkit könnyedén, és nehezemre esik beszélgetni az emberekkel. Sosem szerettem az embereket. Az a rengeteg kérdés, és elvárás.

Reggel rémülten ült fel az ágyon. Én már percek óta fenn voltam, kissé távolabb húzódva ültem és őt néztem. Haja zilált, arca fáradt, de egyben kipihent. Mikor meglátott megnyugodva hunyta le egy pillanatra a szemét, majd az órát kereste.

-Hat óra van. – szólaltam meg.

-Korán keltél. – morogta halkan, és feljebb húzta a takarót, eltakarva a melleit.

-Nem tudtam, hogy menned kell-e dolgozni, mindenesetre nekem dolgom van. – feleltem. Nem könnyen engedtem közel magamhoz senkit, mert féltem a csalódástól. Attól tartottam reggel, ha felkel már másképp fog viselkedni, de ő csak nézett engem, ugyanazzal a pillantással, mint a stúdióban. Semmi nem változott.

-Mennem kell, de csak 10re. Még van időm. – motyogta halkan. Elfojtottam egy mosolyt, és kiszálltam az ágyból.

-Jó neked. Nekem nincs. Kérsz kávét? – nem kellett ránéznem, hogy tudjam, elkeseredett arcot vág.

-I..igen. – motyogta. Hallottam, ahogy a ruháit keresgéli.

-A nappaliban. – szóltam ki a konyhából. A tűzhelynek támaszkodva néztem, ahogy félénken kioson a szobából, majd ruhakupacát maga elé szorítva berobog a fürdőszobába. Én már korábban felöltöztem, így saját meztelensége szemmel láthatóan zavarta.

-Kérdezhetek valamit? -. Lépett mellém pár perc múlva.

-Nem. Megmondtam, ez az egy éjszaka volt, semmi több. – kezébe nyomtam a saját kávém és leültem a laptopom elé. Egy darabig még toporgott, majd óvatosan leült az egyik fotelba.

-Nem volt jó? – kérdezte halkan.

-Nem lesz több. Nem akarok bonyodalmat. Egy rendszeres kapcsolat csak bajjal jár. – válaszoltam fel sem nézve.

-Igérem, nem okozok bajt. Csak pár óra és...

Felnéztem, mire elhallgatott.

-Nem viszlek el a kocsimmal, még lekap valami lesifotós. Neked kell megtalálni, hogy hogyan juthatsz haza.

Komoran bólintott, és nem nézett rám.

-Nézd, megmondtam, hogy ennyi lesz, nem? – kérdeztem tőle később, mikor már a bejárati ajtónál jártunk. Szomorúan bólintott.

-Persze. De attól még szomorú vagyok.

Mosolyogni kezdtem az emléken, és elindultam a kantin felé. Az ajtóban döbbenten álltam meg. Ott ült Yoon mellett, és a fiúkkal beszélgetett. Előtte a szokásos teríték, kávé, újság és almáspite.

-Miért vagy itt? – kérdeztem amikor melléjük értem.

Csodálkozva nézett rám.

-Mert szeretlek.

Min-Hyuk hangosan köhögni kezdett, mikor félrenyelte a kávéját.

-Megígérted, hogy nem jössz ide. – morogtam.

Arcán kedves mosoly.

-Miért ígértem volna ilyet? – Ezt már Yoon sem bírta, és nevetve letette az újságját. Intettem Minnek hogy csússzon arrébb, és magam elé húztam a kávét.

-Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok. – duzzogtam. Lekönyökölt velem szemben, és nézte ahogy eszem. Megtorpantam.

-Mi van?

-Milyen hamar megittad a kávédat. Biztos fáradt lehetsz. Többet kéne aludnod. – mosolygott, arcán gúnyos mosoly. Éreztem, hogy az arcom megint forró lesz, amint elvörösödtem.

-Azon vagyok. – sziszegtem vissza. Elkomorodott és duzzogva elfordult.